Heti edzésterv:

Hétfő: futószárazás
Kedd: 800 és 900 méter
Szerda: 1100 és 1200 méter
Csütörtök: 1300 és 1400 méter
Péntek: futószárazás
Szombat-Vasárnap: pihenő nap

Felkészülés

Reggelről beestem az istállóba. Igaz, kissé fáradtan, de bírtam tartani magam. Ahogy sétáltam a folyosón, már hallottam egy kanca izgatott nyihogását az egyik bokszból. Odaérve benyitottam, majd mosolyogva üdvözöltem a lovat. Miután megkapta reggelijét, és lepucoltam, finoman felhelyeztem rá a szerszámokat.

Futószárazás

A kötőfékre rácsatoltam a szárat, majd oldalamon a sárga kancával kimentem a körkarámba. 3 kör lépésben, 2 ügetésben, 1 vágta, majd ismét 2 kör ügetés és 3 lépés levezetésként. Ennyi mozgás elég volt arra, hogy ráhangolódjon a napokra.

800 és 900 méter

Megfogtam a kantárszíjat, majd kivezettem a kancát az istállóból. Kint az udvaron felhúztam magam a nyeregbe, majd beléptettünk a kisebb ovális pályára. Kicsit visszafogtam, majd rákészültem, megböktem az oldalát és a kanca nekifogott a távnak. Kicsit visszafogtam, hogy ne fussa ki magát egyből, hanem tartson még magának. Kb. a 600. méternél már megadtam neki a szárat, abban a tempóban haladt, amelyben szeretett volna, minden energiáját belefordítva. Miután áthaladtunk a célon, lassan, fokozatossan vettem vissza a tempóból, majd a pálya feléig lépésben lemozgattam.

1100 és 1200 méter

Újabb nap újabb edzéssel. A kanca nyergében ülve beléptettünk a pályára. Vettem egy mély levegőt, majd kifújtam és jelt adtam a kancának, hogy nekivághat. Mint a puskagolyó, úgy lőtt ki alattam, de ismételten csak visszafogtam belőle egy kicsit. Könnyen ment, nem ellenkezett és nem ficánkolt. Az utolsó métereken ismét megadtam neki a szárat, újból belefektette minden energiáját a futásba. Áthaladás után újra fokozatosan vettem vissza a tempójából, lépésben pedig lemozgattam vele a fél pályán.

1300 és 1400 méter

Ismét ott álltunk a pályán. Belemarkoltam a szárba is, és a ló sörényéből is megmarkoltam pár tincset. Egy mély levegő után végigjártattam a tekintetem a pályán. Ez sokkal hosszabb táv volt, mint az előzőek. Reménykedtem benne, hogy a kis kanca jól fogja bírni. Jelt adtam és még mindig visszafogtam a tempójából. Csodával határos módon, miután az utolsó métereken ismét szabad utat adtam a kancának és már át is haladtunk a pálya végét jelző csíkon, még bírta volna tovább, éreztem az izmain, hogy mozogna még, de már egyúttal fáradtabb is volt. Pár kör lépéssel levezettem a pályán.

Pihenőnap

Mára nem terveztem be mást, csak pihenést a kanca számára. A szárat felcsatoltam a kötőfékre, majd kivezettem a legelőre. Miután lecsatoltam a szárat, a kanca bakolgatott, mint egy kiscsikó, majd meghempergett a fűben, megrázta fejét, végül nekiesett a fű bepusztításának.

Csutakolás

A munka végezte után kikötöttem a kancát az istálló előtti korláthoz. ELőször lecsapattam róla a csatakot slaggal, majd körkefével szépen kikeféltem a szőrét, patakapróval pedig kiszedtem a patájából az összeszedett koszt. Miután végeztem vele, kötőféket csúsztattam a fejére, a hátára pedig feldobtam egy takarót. Még egy ideig kint hagytam a legelőn, hogy szedjen még magának energiát, majd sötétedéskor bevezettem a bokszába, ahol már várta a finom esti kajaadag és a langyos víz.