Adatok, ismertető:	A pálya adatai, heti terv:
Törzskönyvezett neve: Eclipse Solair	egészkör,homokos pálya
Született: 2007.08.09	A táv: 2000 m
Bokszlink: (xx)	Hétfő: galopp edzés egyedül
Állapot: aktívan versenyez	Kedd: tereplovaglás
Lakóhely: infernustc.gp	Szerda: csoportos edzés
Zsoké: Shina	Csütörtök: edzés egyedül
Tulajdonos:Shina	Péntek: könnyű edzés
Zsokéruha színe: piros,fehér	Szombat, vasárnap: pihenőnap

Előkészületek

Korán reggel ébredtem, az órám már javában jelezte hogy elmúlt hat óra,és mi sem volt ennél feltűnöbb,mint a vekker kellemetlen nyikorgása. Dühösen lecsaptam az órát,ami egy hatalmasat repült az éjeli szekrény alá. Ijedtemben gyorsan lerántottam magamról a takarót,felkaptam a csizmámat,és egy kopott,elhasznált pólót,majd gyors léptekkel megindultam a lépcső felé. Útközben kiszedtem a szekrényből a csizmámat,és lerohanva a lépcsőn csináltam magamnak egy szendvicset. Leültem a székre,és felkaptam a csizmám,majd az ajtóhoz sétáltam,és felvettem a gerincvédőt,és gyors léptekkel haladni kezdtem az istálló felé,ám előbb visszafordultam a szenvicsért,és közben kikaptam a kosárból két almát..Pár perc múlva benyitottam a hűvös, szellős,és kissé sötét istállóba,ahol az ablakok is le voltak húva,az egyetlen fényforrás a kinyílodó ajtó volt,mire a lovaim érdeklődő tekintettel meredtek rám,tudták,hogy késésben vagyok. Mintha azt mondták volna,hogy: " Hé,hol a fenében voltál?Már kezdtünk aggódni!" Elkacagtam magam,majd végig sétáltam a bokszok között,közben hallgattam egymás után az üdvözlő nyerítéseket,és egy-egy lónál megállva szemléltem,hogy minden rendben van-e,különösen a tréningező lovaknál.Megálltam Solair Boksza előtt,felkaptam az ajtójára kilógatott, névvel ellátott kötőféket,és beléptem szeretett paripámhoz. Mint aki megérezte,azonnal hozzámdörgölte a fejét,és várta a reggeli fülvakargatásomat,amit aztán pár perc múlva meg is kapott.Lefogtam a fejét,és rácsúsztattam a kötőféket,megigazítottam a sörényét és a füleit,megnéztem nem szoros-e a kötőfék,majd meghúztam rajta a nyakán lévő csatot,nehogy kihúzza belőle a fejét,hiszen mint tudjuk,Solair képes rá. Ezután az orra alá nyomtam az almát,és amíg ő azt kevtelve elropogtatta,elsétáltam kinyitni az ablakokat,és kihúzni az istálló végén lévő faajtót. Ezután visszasiettem szeretett ménem bokszába.Felkaptam az előre kikészített vezetőszárat,és a kötőfékhez illesztettem,még mielőtt játszani kezdett volna,ugyan is az egyik szokása volt a sárga ménnek,hogy hajlamos addig kergetőzni veled a bokszban,amig el nem fáradsz,vagy fel nem adod egy bizonyos nyögés kiséretében. Megveregettem a ló izmos,még is puha nyakát,és kivezetve a bokszából elindultam vele a patáktól hangosan csattogó patamosó felé,ahol jelenleg csak mi voltunk,hiszen a többi zsoké egy órával később szokott jönni.Ott kikötöttem az egyik cölöphöz,és az előre kitett pucoló szerszámok felé vettem az irányt,hogy megkezdjem a ló alapos letisztítását.Először a fém vakaróval fellazítotam róla a port,körkörös mozdulatokkal,majd a hosszúszálú műanyag simítóval letöröltem róla a fellazult koszréteget.Elnyúltam egy rongyért,és a fejétől a faráig átdörzsöltem a szőrét,hogy ne maradjon rajta a kosz egy cseppnyi maradványa sem, ezálltal úgy csillogott a szőre,mintha kimostam volna egy centrifugában.Felkaptam a patatisztítót,és rendbe tettem a lábait,majd bekentem patazsírral,és ellenőreztem,nem-e repedt meg a patája,nincs-e jele valamilyen gyulladásnak,betegségnek,esetleg ne adj isten hajszál repedésnek. A telivéreknél ugyan is szokás,hogy a túleröltetett munka utána sérül a lábuk,ezért nagy odafigyelést igényelnek. Mindent rendben találtam.Kifésültem a sörényét és a farkát gyökérkefével;majd visszadobáltam a cuccot a ládába,és eltettem a helyére,mielőtt még ez az úrfi felrúgná,és plusz munkád ad a már ígyis zsúfolt napomnak. Letettem Solair elé egy répát,majd gyorsan elrohantam a felszerelésért: Pár perc múlva már kantárral,nyereggel,nyeregalátéttel és a szükséges dolgokkal sétáltam a lovam felé;ő persze azonnal vette az adást,és egy hangos nyerítés következtében dobbantott egyet,fejét hátrarántva várta,hogy kimehessen végre,és kiengedje magából a felesleges energiát Solairban mindig sok volt az energia,sajnos edzés után is. Néha túl sok..
- Jól van,Jólvan. - nevettem,majd letettem a felszerelést,és felkaptam a bokafáslit:Óvatosan,egyenletesen áttekertem vele a lábait,és rányomkodva tettem róla,hogy ne tudjon elválni a lábaitól,mert az nagy bajt okozna. Főleg mivel a telivérek hajlamosak rá,hogy összeüssék a bokáikat,ezért meglehetősen fontos volt. Majd a hátára dobtam a nyeregalátétet,és megigazítva a marjához illesztettem,nehogy elcsússzon és elüljem a hátát. A következő a nyererg volt a lógó hevederrel,amit aztán már nehezebb volt megcsinálni,mivel Solair úgy döntött nem marad egy helyben,és elkezdett táncolni a patamosó közepén.Átfogtam a fejét,majd lecsúsztattam róla a kötőféket,és a nyakára dobva a szárat megakadályoztam hogy elfusson.  A  kötőfék helyére a kantárt adtam fel,közben ellenőrizve nem húztam-e szorosra,vagy nem állították-e el. Ügyesen kilazítottam 2 ujjnyi távolságra a kantár szíjait,hogy rendesen kapjon levegőt,és ne érezze magát túlságosan fogva,majd felbiggyesztettem rá a martingált,és beakasztottam a kantárba és a nyereg részéhez.Ezután rácsatolom a hevedert,meghúzom,ellenőrzöm a kantárt, a fáslit,és persze a nyerget is.Megigazítom a nyeregalátétet,majd amikor mindent rendben találtam,megmarkoltam a szárat és elindultunk a pálya felé. Indulhat az edzés! ♥

A pálya széle előtt megállítottam,majdegyik lábamat beledugva a kengyelbe,egy nagyot lendítva magamon felhúzta magam a hátára. Nagyon jó volt ismét a hátán ülni,hiszen olyan ülést biztosított,amelyet semelyik telivér sem ad vissza,ez volt Solair legnagyobb egyénisége.A testfelépítése akár az óramű,jól izmolt test,erős,kidolgozott fej,hatalmas állóképesség és küzdeni akarás. Az egyensúly megtestesítője. Akár egy király,úgy suhant végig a pályán akár edzésen,akár versenyen.Megadtam a jelet,mire lépésben elindult fel a pályára,ahol már Larry is türelmetlenül topog,hiszen jónagy késésben voltam,és már alig várta,hogy kedvenc telivérével dolgozhasson együtt,hiszen nem volt titok,az egész istállóban solairt és Pacot imádta a legjobban..Odaköszöntem neki,majd halk tanácskozásba kezdtünk,és megvitattuk,Solair merre,hol fog indulni a következő időben.Megbeszéltük az alapdolgokat, a mai edzés módszerét,azt is hogy ma csak 1600 méteren viszem,mert nem akartuk kifuttatni. Solair eközben nyugtalanul topogott,a fejét ide-oda dölöngetve. Utált várni,nem is kicsit.Ő eközben megnézte Solair fogait,egézségi állapotát,és persze a lábait is,és ellenőrizte a felszerelést,amire aztán elismerően bólintott. A fáliskat,és az ínvédőket is megnézte,bár az utóbbin húzott egy kicsit,azért megdicsért. Nagyon örültem;mert mindent rendben talált,semmi gond nem volt,és még sikerült hibátlanul is felszerelnem ezt a rakoncátlan úrfit,ami megkell hagyni,nagy előre lépés: Solair nem a nyugalom mintaképe. Belekezdtünk tehát a bemelegítésbe.Solair táncolva ügetett be az ovális,homokos pályára. Jó 200 métert léptem vele a homokban,külső íven,hogy ne zavarjuk amár edző telivéreket.Megadtam a jelet,mire az engedelmes mén ügetni kezdett,ám még mindig nem bírt magával és vágtába ment át,a kezemben tépkedve a szárat: alig bírtam visszafogni;150 métert tettünk meg ebben a tempóban,majd rászorítottam a szárra és lassítottam a léptein,hogy visszaugorjon lépésbe. A végére csak sikerült,mégha egy kínszenvedés is volt előtte az a pár perc. Solair hirtelen megállt,füleit felállította és egy hatalmasat horkantott,majd Larryre nézett és megrázta a fejét. Nagy nehezen újra sikerült mozgásra bírnom,de úgy látszik,már fejébe szállt a dicsőség. Ezután léptünk egy keveset,hogy kifújja magát,majd engedve a száron lassú vágtára fogtam,és tettem vele 100 métert,egyenest a startboxhoz,ahonnan indult az igazi edzés. A mén engedelmesen beügetett,láttam rajta hogy csordultig van energiával:szinte mondhatni dobálta magát a boxban,ami eléggé megviselő,hiszen bármikor bevághatja a fejét,vagy történhet egyéb baleset,de nem bírtam leállítani róla..Már megszokhattam voltna,hogy ilyen a természete..Megmarkoltam a szárat,és az esetleges lendület elkerülése végett Solair sörényéből is markoltam egy keveset,hiszen nem tudhattam éppen milyen kedve lesz. Amikor megszólalt a csengő,kivágódtak a kapuk,megadtam a jelet,mire Solair szinte kirobbant a kapuból,még jó,hogy fogtam a sörényét,különben a hirtelen lendület levágott volna a hátáról.Egyenlőre visszafogtam,egyenes galoppban fordítottam rá a kanyarra,éreztettem vele,hogy forduljon,mire a mén könnyen,szinte suhanva bevette a kanyart.Egy icipicit engedtem a száron,már most éreztem a lökést,ahogy begyorsított,és húzta,szinte küzdött a szárért,így nem akartam tovább húzni az időt,csúsztattam még egy nagyon picit. Mire ki iértünk a  kanyarból,már csak egy egyenes,és egy kanyar volt hátra,a pálya 10 furlong volt,most járhattunk a 4.-bél..Úgy gondoltuk,hogy az egyenesben folyamatosan gyorsítom,és az utolsó befordulás után adok neki teljes szárat. Követtem az edzőnk parancsát,és lassan,fokoztosan,100 méterenként csúsztattam a szárból,adtam neki,hagy gyorsuljon, készüljön fel a hajrára,Solair pedig kitűnően vette az akadályt és egyeneletesn mozgással gyorsult.Amikor elértük az 1200-as távoszlopot,egy két centivel többet engedtem: Solair befordult a kanyarba,úgyhogy nem adtam neki több szárat.Hamarosan úgy is kitombolhatja magát,ő pedig ennek örömére ugrott egy hatalmasat és kivágta a lábait előre,majdnem lement terpeszbe. Kiértünk a kanyarból,én pedig rádőltem a mén nyakára,és a kezembe fogtam a sörényét is,masszírozni kezdtem a nyakát, ezzel jelt adva neki,hogy mehet:Solair mint egy bomba,kilőtte magát,nyújtott galoppban repült a cél felé. Egyenletes galoppban haladt,nem halottam mást, csak a ló lélegzetvételeit,és persze a patád dobogásait lehetett hallani. Oldalt csak az elmosodott távoszolopokat láttam,de szerencsére már voltam annyira tapasztalt,hogy tudjam körülbelül mikor kell megállítanom.Bíztattam a telivért,aki egy halk nyihogással megköszönte a szurkolást,én pedig felsóhajtottam.Még hajrázott egy picit,aztán elkezdtem visszafogni: a cél már jóval mögöttünk volt.Ügetésre lassítottam,így mentünk kb. 150-200 métert,és lépésre késztettem,hogy ne hevüljön túl.Odavezettem Larryhez,aki úgy vigyorgott mint a tejbe tök,és hallgattam,mi a véleménye Solairról.Szerinte egy igazi kis csillag lehet belőle,és ha ilyen jól halad, talán Tirple Crown bajnok is lehet. Persze ehhez még idő kell,és sok sok edzés.

Eljött a kedvenc napunk.Ezúttal 3 ló ellen küzdünk,nem csak magunk ellen. Solair nagyon szereti az ilyen csoportos edzéseket,mert itt megmutathatja az istálló lovainak,hogy igen is ő a király,és ezt a címet bizony nehéz lesz elnyerni tőle. Név szerint a követkrzők: Daemon, egy 6 éves mén,Blessed Suffes,egy 4 éves kanca,és Wolfie,egy 4 éves herélt,aki nagyon jó volt hosszútávon,de nem tudott rögtön hajrázni,emiatt sokszor kikapott.Minden ló nyugdíjas volt,de még így is meg kell hagyni,elég nagy próba elé nézünk,hiszen volt csillagokról beszélünk,akik nagyon jó teljesítményt nyújtottak mind a pályán,mind a tenyészet felélesztése során: Larry szerint ez jót tehet Solairnak,ha egy kicsit tüzesítik,húzzák maguk után,hogy igen is fusson,akarjon győzni. Mind a négyen felszereltük a lovakat,majd kivezettük őket a pályára;Solair,mint egy kiskirály úgy lépkedett végig a társai között,fejét a magasba emelve egy pillantást sem vetett ellenfeleire,mintha azok nem érdemelték volna meg: Ő is érezte,hogy ma valami nagy dolog fog következni,amiben ő lesz a sztár,feltéve,ha nyer,és nem hagyja hogy megverjék. Már pedig akkor biztosra állíthatom,Solair beteg. Bemelegítettünk,úgy ahogy egyedül szoktunk,lépés,ügetés,lépés,vágta,majd amikor kész voltunk,beálltunk a startépbe:Mi kerültünk a külső ívre,és ez jó volt,mivel Solair mindig így volt eddzve,mielőtt ide került: Külső íven jobban gyorsul,és jobb teljesítményt nyújt.Szeretett külső íven futni,hiszen ha visszafogtam, sokat bírt,de nem volt oda érte,mivel túl nagy kanyarokat kell tennie a többiekhez képest.Megigazítottam a lábam,megszorítottam a szárat,és hozzáfogtam Solair sörényéből is,nehogy megrántsa a fejét és leessek,ezután megadtuk a jelet,hogy indulhat az edzés. Hamarosan megszólalt a verseny kezdetét jelző csengő,és a kapuk kivágódtak,mind a  16 pata egyszerre dobbant ki a pálya forró homokára,persze ezzel megkezdve a versenygést. Solair felnyeritett,és bólogatni kezdett,mintha azt mondaná: "igen,ez az én versenyem!" A 4 telivér kiugrott a kapuból,és mind,ahogy Solair,őrült galoppba kezdett,nyújtott léptekkel akarták átvenni az irányítást,persze egyiket sem engedték már itt szabadon.Mi hátul maradtunk,ahogy az hozzánk illett,hiszen 2 éves kora óta ilyen az igazi bomba: Ilyen volt Eclipse Solair stílusa,ő mindig hátulról hajrázik,és tör előre,ezzel megadva a leckét a többi lónak,és meg kell hagyni,legtöbbször igen sokat tanulnak tőle. Amikor az 500-as távoszlophoz értünk,engedtem a száron,és beértük a két élen vágtázó lovat: Bleesed Suffest és Wolfiet,akik egymással vetekedtek az első helyért,nem figyelve a többi dologra,ami fontos lehet. Solair fej-fej mellett haladt velük,és próbálta átvenni a vezetést,ám nem engedtem el,még nem jött el az ideje.. A másik fáradtan vágtázott hátul,miközben mi a kis rést felhasználva kitörtünk a két vezető ló között,majd egy hatalmasat ugorva kilőtte magát és bevágott eléjük,ezzel megadva az utolsó döfést a két telivérnek.Átvettük a vezetést,és miközben alig 2-3 méter választott el a céltól, 5 hosszat vertünk a másik három lóra,Solair pedig büszkén galoppozott végig a pálya utolsó szakaszán:A fejét magasba emelve,büszkén emelte a lábait. Nagyon örültem.Felcsaptam a kezem,és győzedelmesen megpaskoltam Solairt,aki egy hatalmasat nyerítve köszönte meg a dicséretet A Túlsó egyenesen ügettem vele egy kicsit,majd tettünk a pályán lépésben egy kört,hogy lehűljön és ne hevelüjön túl,és győzedelmesen megmasszíroztam a nyaját,tudatva vele,hogy most tényleg ő lett a kiskirály. A kezemmel a nyakát tisztítottam a fehér habtól,amit a szár vert fel a fejére,és közben a lábaimat is eligazítottam,és lejebb engedtem a kengyelt,hogy ne kelljen úgy felhúznom a lábam. Eközben elköszöntem a három zsokétól,majd levezettem a pályáról solairt,és még 15 percet léptünk vele,miközben a heveder szíját kicsatoltam és átdobtam a nyergen,,és a kantáron lehúzva a fejéről vissza csúsztattam rá a kötőféket. A kantárt ráakasztottam a nyeregre,nehogy itt hagyjam,és így sétáltam vele a járatóban.

Eljött az ideje egy kis tereplovaglásnak. Reggel később megyek be az istállóba mint máskor,hiszen ilyenkor nem kell időre visszatérnem: Minden lovasnak megvan a saját lova,akivel terepezik,nem úgy mint edzésnél.Besétálok,majd minden lónak odaadom a reggeliét,kivéve Solairnak,ő most marad éhen,hiszen nem ehet lovaglás előtt,főleg terepnél. ő már most tudja miről van szó,hiszen csak bizonyos alkalomkor szoktam később jönni érte. Izgatottan felnyerít,mire én felnevetek,és megpöckölöm az orrát,ő pedig hátrahúzza a fejét és prüszköl,mondván,nem érti mire volt ez jó,ő a kiskirály,ne bánjak így vele..A terephez illő hacukába öltöztetem,majd kivezetem az istállóból és kikötve egy cölöphöz feladom rá a terepes felszerelését: Ugyan is erre az alkalomra is minden lónak külön nyerge van kantárral együtt,mivel a versenyes és edzéses felszerelés túl komplikált egy terephez,és esetleges baj esetén könnyen szakad. Kivezetem,majd felülök rá az istálló előtt. Lépésben elhagyjuk a területet,a versenyzajait is,és az erdő egy rejtett zuga felé vesszük az irányt. Solair tépkedte a szárat,hogy ő a bozótbva akar menni,én pedig felsóhajtva megadtam neki amire vágyott.Lépésben tettünk pár métert,majd ügetésre fogtam: a bozótban nehezebb menni,de ez fejleszi az állóképességét,és ennek ellenére még nagyobbakat is fog lépkedni,nem csak vonszolja magát. Olykor egy telivérnek is jó,ha nem csak egy sima homokpályán kell lépkednie,hanem mondjunk,teszem azt kavicsokon,vagy bokrok fölött,esetleg sövényen. Sokat kellett hajolgatni,mert az ágak össze vissza voltak,emellett a növények is sűrűk,akaratosan hajoltak be elénk,mitha el akarnák állni az utat: persze Solair büszkén visszavágott nekik,és néha-néha odacsípett egy egy fenyő ágnak,vagy tüskék akácnak,ami aztán csúnyán meg is emlegetett. Felnevettem..Solair néha nagyot ugrott,amikor átlépkedte a fákat,ezért volt pár alkalom,amikor komolyan azt hittem leesek és nem élem úl,vagy pedig bevágom a fejem a legközelebbi faágba,ami velem szembe jön,de szerencsére mindig vigyázott rám.Még lépés gyakorlatlak is jó volt,a terep lovaglás segíti az egyenletes lépések kiegészítését..Megállítottam egy nagyobb tisztáson,majd körül néztem. Jó helyen vagyunk egy kis játékhoz,úgyhogy nem kell sokat menni. Átsétáltunk a fenyvesek között,és kiértünkaz erdő közepére,ahol nem volt fa,még is egy zárt terület volt,mivel kidőltek a fák,és az emberek egymásra rakták őket,olyan volt mint egy torlaszfal.Meg kell mondjam,nagyon szép volt,ahogy a tisztás kör alakjába besütött a lemenő napsugár. Ez volt a kedvenc helyünk Solairral.Leugrottam a hátáról,majd lekaptam róla a felszerelést,és rátettem az egyik kiálló,erős faágra,hogy ne szakadjon szét,ha esetleg valami történne,vagy lecsúszna róla,esetleg megkülnénk.Ezután előhúztam a 20 db répát,és répafogót játszottam vele,és meg kell hagyni,igazán kó kondiban volt.. A cél az volt,hogy el kellett kapnia legalább a felét,ahhoz,hogy nyerhessen: csikó kora óta ezzel szórakoztunk,ezzel nőtt fel,és ezzel nevelkedett az edzések után..Milyen jó sora van,nemde?. 19-et el is kapott, az utolsót én ettem meg.Lefektettem a lovamat,majd leültem mellé,így ő a fejét az ölembe tette. Így figyeltük a lenyugvó napot,és csak később,miután eltűnt a nap a horzonton,akkor indltunk haza. Hazafelé lejártattam,így már csak le kellet szerelnem,és bevinnem a bokszba. Azért rátettem egy lótakarót,a biztonság kedvéért,nehogy megfázzon,vagy valami baja legyen a csatakos szőrétől.

Itt az idő egy kis kímélő edzéshez,amelyet a pálya hátsó szakaszán szoktunk végrehajtani,füves pályán.A célom az volt,hogy ne fáradjon ki,hanem hosszabb távot tudjon megtenni. Ezt ő is nagyon jól tudta,de nem igen akart a segítségemre lenni:bakolt,ugrált miközben felszereltem,és amikor ki akartam vezetni,megrántotta a karom: Rosszallóan néztem rá,hogy ez gonosz húzás volt. Nagy nehezen bevezettem a pályára,és a 200 méter lépés,150 méter ügetés,100 méter lassú vágta után bevezettem a pálya közepére,ahonnan aztán sopperrel indul a "lassú vágta".Megvártam míg bevisznek a startgépbe,majd figyeltem,és vártam amíg az utunkra engednek.ami persze most a meglepetésemre nem az én irányításommal történik,hanem Larryével. Köztudott,szeret engem meglepni,szóval kicsit pánikoltam is. De szerencsére minden rendben ment.Amikor kicsapolódtak a kapuk,Solair szinte azonnal kilövi magát,és elég nehéz volt visszafognom,majdnem kitépte a kezem,gyakorlatilag fel kellett álljak a hátán,és mint a szörfnél,hátra dőlni.. A startbox kiugrása jó volt,ezen nem éreztem javítani valót,szerencsére már teljesen hozzászokott.Visszafogtam,lassú vágtát engedtem csak neki,amit persze nem díjazott,de belátta,erősebb vagyok nála..Biztos voltam benne,hogy nagyon jól bírja majd a versenyi strapát,de nem akartam kockáztatni,ezért a rövidtávot is megadom neki: egy picit csúsztattam a száron,hogy elengedje magát,és ne érezze karanténba az energiatartalékát. Csak 1000 méterre viszem,az utolsó centiken pedig kiengedtem a fölös energiát belőle,hogy ne hevüljön túl,és vaduljon meg,mert olyankor igen veszélyes tud ám lenni,amikor bakol vágta közben,nem csak rám,de magára is. Solair igazán makacs volt,alig bírtam megtartani,hogy ne tépje ki a szárat a kezemből. Megsimogattam a nyakát,ezzel jelezve,hogy nincs semmi baj,itt vagyok vele,csak tegye azt amit mondok.Ez picit visszafogta,de kénytelen voltam engedni a száron,egyáltalán nem akart megnyugodni,és küzdött,szinte tépte magát a szárért.Nem bírt magával.Fokozatosan engedtem,a 900-as táblánál pedig elengedtem a szárt,hagytam,hagy fussa ki magát az utolsó pár méteren.Hagy engedje ki a gőzt.Olyan gyorsan vágtázott,hogy csak a "Finis" felíratot láttam,ahogy magunk mögött hagyjuk,annyira elmosódott minden,még Larry alakját sem tudtam kivenni.Ügetésre fogtam,majd lépésre,ezt persze elég nehezen akarta engedni,de végül sikerült fölékerekednem: csalódottan teljesítette az óhajom.Levezettem a pályáról,leszereltem,és végig sétáltam vele a pályát lemozgatás képpen.Megveregettem a nyakát,és közöltem vele,hogy nála jobb lova nincs senkinek.(L)

Amint végeztünk az edzéssel,Solair csatakosan,de vidáman ugrándozik le a pálya homokos talajáról,hogy aztán megszabaduljon a zabla förtelmes ízétől. Lemozgatás alatt a jártatóban hagyom,a hevedert kicsatolva áthúzom a nyereg egyik kengyelén,és a kantárt levéve felakasztom a másik kengyelbe. A kötőféket ráadva 15-20 percig sétálok vele,majd visszaindulunk az istállóba. Ott lepakolom róla a felszerelést,majd beállítom a mosóba,kikötöm,és behúzom a slagot,amire persze Soalir rögtön felkapja a fejét,érdeklődő tekintetét rám meresztve,mintha azt mondaná "ugye nem akarsz lelocsolni azzal az izével?".Megvárom míg langyoskás lesz a víz,mert a hideg víz nem tesz jót neki hiába forró a teste,lemosom,a sörényét, a farkát és a hátát is,legfőképpen a hasát,meg persze a farkában húzódó izomszálat,mivel az hűti a legjobban. Solair erre nagyot ugrik,én pedig felnevetek,tudtam hogy nem szereti a vizet,nade hogy ennyire!. Leteszem a slagot,és a vizet a lábaira fojatva hagyom,hogy hútse a bokáit,majd egy tajtékvonóval letakarítom róla a felkeslegessé vált vizet,a sarat,és az izzadtságot is,így szép tiszta lesz a szőre,csak vizes,ezt persze a legkisebb gonddal letudom. Ezután 2-3 kört teszek vele a napon,vagy téli napokon a bokszok között,hogy kicsit száradjon,és rádobom a lótakarót,ezzel védve a megfázás ellen,mert nem lenne jó ha tüdőbajos lenne egy kis víz miatt.Kiengedem a legelőre hagy futákozzon,száradjon,addig kitakarítom a bokszát,meg persze kikeverem a vacsoráját,hiszen este már csak vacsora jár,nemde?.Téli napokon egyenest a bokszába megy, vagy átadom egy munkalovasnak,hogy vigye ki sétáltatni,amíg kitakarítom a helyét.Teszek neki a szénahálóba nassolni,kitakarítom az itatót,és kiöntöm neki a vacsorát,ezután bekapcsolom a biztonságizárat. Ezután behozom a legelőről,leveszem róla a kötőféket,és puszit nyomok az orrára,elköszönés képpen,majd haza indulok.Hó esetén hagyom még egy kicsit játszani a fehérségben, és csak ezután tér pihenőre,persze egy lótakaróval a hátán. Télen egy kicsit feltekerem a fűtést szobahőmérségletre,majd megnézem minden boksz ajtaját,az ablakokat is becsukom,lehúzom a redőnyt és alaposan bezárva az istálló ajtaját hagyom őket aludni.

Eclipse Solair & Shina