Név: Winter of Russia

Szakág: Galopp
Táv: Sprint
Bokszlink: ~Winter~
Tulajdonos: Shintaro

Hétfő: Edzés [sprint]
Kedd: Futószárazás
Szerda: Pihenőnap
Csütörtök: Edzés [sprint]
Péntek: Tereplovaglás
Szombat: Pihenőnap
Vasárnap: Edzés [sprint]

Edzés
Kora reggel az istálló felé sietek, egy kis csemegével a zsebembe. Kicsit csípős még az idő, de egész jó napnak ígérkezik. Amint belépek, a lovak érdeklődve figyelnek, megsimogatom pár paci orrát, de végül megállok Winter boksza előtt. A mén kedvesen odadörgöli hozzám a fejét, majd rögtön a zsebemet kezdi szaglászni. Megpaskolom a nyakát, majd előveszem a kis nyári almát, és amíg ő elropogtatja, elmegyek a pucolós cuccaimért. Kivezetem az istálló mellé a korláthoz és nekilátok pucolni. Először a fém vakaróval dolgozok rajta, majd egy puha szőrkefével átkefélem. A sörénye általában mindig tiszta és alig kócos, erre valamiért nagyon kényes, úgyhogy nincs sok dolgom, átfésülöm egy kicsit, majd elmegyek a lószerszámokért. Amikor meglátja a nyerget a kezemben már toporog egy kicsit, és lehet rajta látni, hogy nagyon ráizgult az edzésre. Bevallom kicsit néha tartok tőle a pályán, mert olyankor teljesen bezsong, és nehéz irányítani, minden áron futni akar. Felnyergelem és meghúzom a hevedert, majd ráadom a kantárt. A pálya felé indulunk, de egy másik kis homokos útra kanyarodunk le... Jobban mondva kanyarodnánk, ha Winter is úgy akarná, ugyanis amint le akartam volna térni, megrántotta a szárat, és a pálya felé kezdett húzni. Miután megvívtunk egy kisebb harcot, sikerül beterelnem a körkarámba, ahol leveszem a szárakat a kantárról. Rácsatolom a futószárat, majd jelzek neki, hogy induljon el lépésben. Szépen hallgat rám, és tesz öt kört, majd váltunk ügetésbe, végül vágtába, aztán levezéts képpen lépésben haladunk 8-10 kört. A kiadós bemelegítés után Winter már teljes erőből húz a pálya felé. Amint beérünk, próbálnék felülni rá, de erőteljesen fegyelmeznem kell, hogy normálisan megálljon. Végül sikerül nyeregbe pattannom és nagy erőfeszítések árán 15 percig ügetésben maradunk. Aztán startgép nélkül futottunk 420 métert, alig tudtam visszavenni ügetésbe a végén. Következett az 500 méter, a 600 méter és végül a 800 méter. Szeretem hosszabb távon futtatni, mint amit általában megkövetelnek tőle. Lefutottuk a rövidtávot is vígan dalolva, tehát az utolsó nagyobb futás az 1400 méter volt. Utána fokazatosan lefelé jöttünk, végül mentünk egy 15-20 percet ügetésben, végül levezetés képpen sétáltunk is egy kicsit. A kedvenc lovászfiúm megjegyezte, hogy Winter ma kivételesen gyors volt, a továbbiakban az ő gondjaira bíztam. Leszerszámozta, majd lemosta az izzadtságot a testéről. Bent már én vártam a tiszta bokszában, és adtam neki egy szép szál répát.

Futószárazás
Lényegében ilyenkor is ugyan azt tesszük, mint edzés előtt, így néha Winter makrancoskodik, hogy miért nem megyünk futni, de nem akarom túlhajszolni szegényt.

Tereplovaglás
Imádok Winterrel terepre menni. Ilyenkor teljesen megváltozik, nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb lesz, mint máskor. Amikor látja, hogy nem galopp nyereggel tartok felé, felnyerít, majd szépen nyugisan tűri, hogy felszerszámozzam. A közelben van egy hatalmas almáskert, ami még a lovaspark területéhez tartozik. Átvágunk egy mezőn és keresztülgázolunk egy patakon, végül az almásban vágtatunk egy jót. És ha már almás, akkor egy kis csemegézés sem maradhat el. Kap 3-4 almát, és én is eszek egy kicsit, miközben egy almafa árnyékában hűsölünk. Visszafelé megállunk a pataknál inni, majd egy kicsit módosítunk az útvonalon és az erdőn át érünk haza. Másfél-két órát voltunk távol, és mindketten nagyon élveztük.

Pihenőnap
Úgy döntöttem, hogy ma kiviszem a legelőre Wintert, hogy szórakozzunk egy kicsit. Mintha tudta volna, miért mentem vele, játékosan oldalba bökött és nekilódult. Elmosolyodok, és kergetni kezdem, majd egy pillanatra megszeppenek, amikor ő indul meg felém nagy hévvel. Futok, mint aki az életét félti, egészen az ottani tóig. Meg akarok állni a szélén, de Winter későn áll meg és egy  jó nagy löketet ad. Beleesek a tóba, de legalább annyi vígaszt nyújt a helyzet, hogy Winter odasétál mellém és bocsánatkérően felhorkant. Nevetek, és látom, hogy ő is boldog.